Kedvenceink etetése állatorvosi nézőpontból 1. rész

Kutyáink és macskáink etetéséről sokféle szempont alapján lehetne írni: nyers etetés, házi koszt, száraz táp, nedves táp, drágább vagy olcsóbb táp, hányszor, hogyan és mit adjunk nekik enni…

Mi most azonban azokat a szempontokat szeretnénk áttekinteni, amiket állatorvosi szemmel kiemelkedően fontosnak tartunk, mert élettani vagy etológiai, szakmai tényeken alapulnak.

És pont ezért érintenek mindenkit, akinek Gazdiként kutyája vagy cicája van.


Milyen élettani különbségek vannak a macskák és a kutyák között?


A kutyák háziasítása sokkal korábban történt meg, mint a macskáké. Ebből az is következik, hogy a kutyák emésztése már jobban adaptálódott az emberi táplálkozáshoz, és ezért bélcsatornájuk már alkalmasabb a szénhidrátok hasznosítására. Ezzel szemben a macskák még mindig obligát húsevőnek tekinthetők. A macskák ragadozó életmódjuknak köszönhetően domesztikációjuk előtt csak akkor találkoztak növényi eredetű táplálékkal, amikor a növényevő vagy rágcsáló zsákmányuk bélcsatornájában levő, emésztett növényi részeket megették.



A cicák bélcsatornája épp a fentiek miatt kifejezetten a húsevéshez alkalmazkodva alakult ki, méretükhöz képest mintegy 30%-kal rövidebb, mint a kutyáké. Tápanyagszükségletük viszont nagyobb, mert így rövidebb út áll rendelkezésükre a megfelelő mennyiségű tápanyag felszívódásához. Ez jól megfigyelhető a kutya- és macskatápok összetételében: a cicáknak szánt tápokban fehérjéből és zsírokból, szénhidrátokból is több található. Ezért egyszerűen finomabbak, a kutyák pedig rajonganak a macskatápokért!


A macskák friss növényt (pl. füvet) csak akkor esznek, amikor a gyomrukba került, emészthetetlen dolgoktól (pl. összeállt szőrlabda) akarnak felöklendezéssel megszabadulni. Ezzel szemben a kutyák sokszor akár maguktól is hajlandóak gyümölcsöt vagy zöldséget enni, és bélcsatornájuk emésztőenzimjeik segítségével már jobban alkalmas a szénhidrátok (pl. gabonafélék) hasznosítására.


Szintén nagy különbség a macskák és kutyák között, hogy a macskák számára a taurin (egy aminosav) esszenciális, azaz szervezetük nem tudja a szükséges mennyiségben előállítani - sőt, igazából nagyon raktározni sem - , ezért a táplálékkal szükséges bevinniük. A taurin hiánya szaporodásbiológiai problémákhoz, a kölykök nem megfelelő fejlődéséhez, emésztőrendszeri elváltozásokhoz vezethet, de súlyos retina degenerációt (FCRD, feline central retinal degeneration) és szívbetegségeket (DCM, dilatatios cardiomyopathia) is okozhat.


Itt kell azt is megjegyeznünk, hogy a cicák még a kutyáknál is érzékenyebbek a friss, tiszta ivóvízre, ezért szeretnek sokszor folyóvízből (pl. csap, macskaszökőkút) inni.


Kölyökkor: miért kiemelkedően fontos ez az időszak a táplálkozás szempontjából is?


Kedvenceink életének első éve nemcsak a nevelésükhöz szükséges határok és szabályok felállítására szolgál, hanem arra is, hogy az etetésükön keresztül megalapozzuk egészséges, kifejlett kori életüket. Sőt, az etetést akár nevelésük szolgálatába is lehet állítani.


Az mindenki számára jól ismert tény, hogy a kutyák jól motiválhatók a gyomrukon keresztül. A helyesen végrehajtott parancsok után kapott jutalomfalatok nagyon meggyorsíthatják a tanulást, a játék mellett igazi pozitív megerősítést jelentenek. A nehezebben nevelhető kölykök akár az egész napi takarmányukat kaphatják kézből, mintegy jutalomként helyes viselkedésükért, ez a módszer jelentősen megrövidítheti a makacsabb kiskutyák nevelése során jelentkező hullámvölgyeket is, és gyorsíthatja a Gazdikhoz való kötődés kialakulását vagy a Gazdik falkavezérként való elfogadását.



Alapszabályként elmondható, hogy ha bármikor is jó minőségű és megfelelő mennyiségű takarmány állt egy egészséges kutya vagy macska rendelkezésére, akkor az az állat még sohasem halt éhen! Épp ezért, ne dőljünk be nekik, ha Kedvenceink válogatni kezdenek, ne hagyjuk, hogy átvegyék a kölykök az irányítást!



Mind a farkasoknál, mind a vadon élő macskaféléknél megfigyelhető, hogy az elejtett zsákmányból először a domináns (alfa) egyedek esznek, és a falkasorrend dönti el azt is, hogy ki, mikor részesül a prédából. Tehát, ha mi döntjük el, hogy mit, mikor ehet Kedvencünk, akkor kutyánk vagy macskánk nyelvén kinyilvánítjuk, hogy mi vagyunk a falkavezérek.


Tudnunk kell, hogy a cicák kifejezetten hajlamosak válogatni, és csak egyféle ételt elfogadni, ami hosszú távon több szempontból is káros lehet. Egyrészt, ha például csak nyers húst hajlandó cicánk megenni, akkor ez hiánytünetek kialakulásához vezethet. Ha pedig csak nyers májat eszik, akkor az A- és D-vitamin túladagolást is okozhat.



A nagytestű, gyorsan növő kutyafajtáknál (pl. német juhászkutya, labrador, ír farkaskutya, stb.) arra kell vigyáznunk, hogy kiegyensúlyozottan etessük őket, se fehérjéből, se energiából, se kalciumból ne kapjanak túl sokat, ne nőjenek túl gyorsan, ne érjék el túl hamar a kifejlett méretüket, mert ez akár panostitis, akár osteochondritis dissecans (OCD) előfordulására is hajlamosíthat.


Mindkét kórforma nagytestű, növekedési korban lévő kutyákat érinthet, kialakulásuk háttere összetett, egyes fajták is hajlamosabbak a betegség megjelenésére, de a nem megfelelő takarmányozás szerepe tagadhatatlan.



A panostitis a végtagok hosszú csöves csontjain alakulhat ki, a csonthártya fájdalmas gyulladását jelenti, ami általában 2-5 és 14-18 hónapos kor között jelentkezhet. Sántasággal és nyomással kimutatható fájdalommal jár, egyszerre akár több végtagot is érinthet, és amíg a kutya el nem éri végleges nagyságát, akár többször is visszatérhet.


Az osteochondritis dissecans egy olyan gyulladásos állapot, amikor a nem megfelelően kifejlődött ízületi porc leválik az alatta levő csontvégről. Leggyakrabban a vállízületben fordulhat elő, de érintett lehet a könyök-, a csípő- vagy akár a térdízület is. A betegség súlyosságától függően jelentkezhet sántaság (vagy akár a végtag teljes tehermentesítése is), és a gyulladás miatt az érintett ízület duzzadtsága és melegsége is. A kórkép minden esetben kifejezetten fájdalmas lehet.

© Copyright Veresvet Állatorvosi Rendelőintézet, 2010