Társadalmi felelősségvállalásunk szerves része, hogy tudásunkkal segítsük a menhelyeken élő kutyákat és macskákat is, hiszen ők azt nélkülözik, ami négylábú családtagjainknak az egészség mellett a legfontosabb: a szerető, gondoskodó és végleges Gazdit.
 

Ezért évek óta több állatvédő szervezettel-alapítvánnyal (Agár Fajtamentés Alapítvány, Léleklánc Alapítvány, Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány, Ultimátum Állatvédelmi Alapítvány, Bottyán Equus Hungária Közhasznú Alapítvány) is együtt dolgozunk, az alábbiakban közös sikertörténeteinkről olvashatnak.

Brúnó gyógyulása

Brúnót a Léleklánc Alapítvány önkéntesei hozták be rendelőnkbe. A fiatal keverék kutyát sérülései alapján valószínűleg elütötték.
 

A hasfalon látható volt egy véraláfutás, ami kifejezetten fájdalmas volt, akár csak az ágyéktájék. Az ultrahangos vizsgálat szerencsére semmilyen belső sérülést nem igazolt.
 

Brúnó a hátsó lábait alig terhelte, így a fizikális vizsgálat során ellenőriznünk kellett a gerincvelői reflexeket is. A neurológiai vizsgálatkor mély fájdalomérzet is és elhúzási reflex volt, így a gerincvelő sérülését szerencsére kizárhattuk.

Bódítás után röntgenfelvételeket készítettünk, melyek elemzésekor nagyon súlyos sérülésekre derült fény. Brúnó csípője mindkét oldalon megsérült: a jobb oldalon elvált egymástól a csípő- és a keresztcsont (iliosacralis separatio), a bal oldalon pedig eltörött a csípőoszlop. Ezek a sérülések műtéti megoldást igényeltek.

 

A műtéti előkészítés (véna kanül behelyezése, intubálás) után a műtéti területről lenyírtuk a szőrt és fertőtlenítettük a bőrfelszínt. Az altatógépes operáció során folyamatos monitorozás mellett Dr. Bölcskei Molnár Antal és Dr. Richter Ádám a repozíciót követően a sacrumot (keresztcsontot) corticális csavarral rögzítették a jobb oldalon, a bal csípőoszlopot DCP lemezzel és négy corticális csavarral rögzítették. Így stabilizálták a hátsó függesztőövet. A sebet több rétegben zárták. Brúnó nagyon szépen ébredt az altatásból. A videón látható, ahogy három órával a műtét után már jár.


 

Két nap múlva kontrollra hozták vissza a Léleklánc Alapítvány önkéntesei, tíz nap múlva pedig kiszedtük a varratokat, addig Brúnó állandóan gallért viselt a seb védelmében. A seb gyönyörűen gyógyult.
 

A műtétet követő négy hétben a gyógyulás érdekében Brúnót nagyon erősen korlátoztuk a mozgásban, csak naponta kétszer sétálhatott 15 percet pórázon.
 

A Léleklánc Alapítvány önkéntesei mindent megtettek Brúnó gyógyulásáért, mindenben együttműködtek velünk.

 
 

Kelly története

A Szent Ferenc Állatotthon önkéntesei az első képen látható állapotban találták meg az akkor még névtelen kiskutyát, ők kapták a bejelentést, hogy a nagyjából két hete elütött kölyökkutya zsákkal bekötött lábbal, döglegyekkel belepve fekszik egy udvaron. 

Rendelőnkbe 2018. augusztus 10-én a jobb hátsó lábszár nyílt törésével, csipás, gyulladt szemekkel érkezett. A hosszú ideje tartó mozgásképtelenség miatt saját vizeletében és bélsarában feküdt, emiatt a hasa felületének legalább fele szőrtelen, kimaródott, sebes volt. A testén levő sebeket több helyen beköpték a döglegyek. A nyílt törésből, a csont üregéből, illetve a sérült lábvég ujjai közül légylárvák másztak ki, az összes sebe rettentő bűzös volt. 

Az első néhány napban nem került sor műtétre, mert meg kellett arról bizonyosodnunk, hogy van értelme bármilyen kezelésnek. Amikor behozták, a jobb hátsó lába olyan szörnyű állapotban volt, hogy orvosainkban felmerült megoldásként az amputáció is. Hogy a hátsó testfél állapotát világosan láthassuk, mindkét hátsó lábról és a medencéről is röntgent készítettünk. A felvételek elemzése során elkeserítő diagnózist kaptunk: a jobb lábszárcsontok kettős, nyílt törése mellett a jobb combnyak törése és a medence többszörös törése volt látható. Az elváltozások olyan súlyos fokúak voltak, hogy kérdéses volt, lehet-e a kutyusból jó életminőséggel élő felnőtt kutya valaha, szabad-e, érdemes-e őt a műtétekkel és a rehabilitációval járó fájdalmaknak kitennünk, tud-e később önállóan, akaratlagosan vizeletet és bélsarat üríteni. Kelly (mert addigra nevet is kapott) azonban minden fájdalma és borzalmas sebei ellenére is nagyon kedves volt velünk, lelkesen csóvált, láztalan volt és jó étvággyal evett. Mindnyájunkat meggyőzött: Kelly élni akart, mi pedig a legjobb tudásunk szerint segíteni neki.

A döntésünk után elkezdtük stabilizálni, felkészíteni az előtte álló műtétekre és gyógyulásra. Ebben óriási - anyagi és erkölcsi - segítséget kaptunk a mindannyiunk által nagyon tisztelt David Merlini Művész Úrtól, akit nagyon megérintett Kelly története, végig mélységesen hitt Kelly gyógyulásában. Kelly gallért kapott, hogy ne érje el sem a nyílt törést, sem a hasán és hátán levő sebeket. Kapott antibiotikumokat, fájdalomcsillapítókat, vitaminokat, immunerősítőket, infúziót, sokszor keveset enni. Külső-belső parazitamentesítésen esett át, szőrét lenyírtuk. A lábán és hátán levő sebet naponta kétszer tettük rendbe, átkötöztük. Gyakran hagytuk a sebeket szellőzni is. 

Augusztus 12-én, az első műtét során Dr. Bölcskei Molnár Antal és Dr. Richter Ádám eltávolította az elfertőződött sípcsont elhalt középső harmadát, a csontvégeket lemezzel és intramedularis pinnel kötötték össze, így stabilizálták a csontvégeket és segítették a megfelelő csontosodást. A jobb oldali traumás combnyak törés legjobb műtéti megoldásának a jobb combcsontfej eltávolítása (combcsontfej resectio, femoral head osteotomy, FHO) bizonyult, az így kialakuló álízület kötőszövetesen gyógyul majd.

A következő csontműtét során Kelly bal hátsó végtagját stabilizáltuk. Itt a csípőlapát romtörése és a csípőcsont törése mellett az iliosacralis kapcsolat ép volt, nem úgy, mint a jobb oldalon, ahol a csípőlapát törése mellett iliosacralis separatio volt látható. A műtét során a bal oldali, stabil csípőcsont darabot lemezzel és csavarral rögzítettük a stabil iliosacralis darabhoz, így a bal oldali hátsó függesztő öv stabillá vált.
 

A következő nagy vízválasztó az volt, hogy Kelly képes lesz-e akaratlagosan vizeletet és bélsarat üríteni. A műtétig végig kórházban volt, a műtét után naponta többször kivittük a fűbe. Eleinte csak egyhelyben ült, majd megindult a műtött, bekötözött lábával. Ekkor láttuk az első akaratlagos vizeletet. Napról napra többet ment, egyre gyakrabban láttunk tőle akaratlagos vizelet és bélsárürítést. 

Ezek után már nem várt rá több műtét, így Pap Fernanda végzős állatorvostan hallgató kollégánk hazavitte, hogy Kelly gyógyulása kiemelt figyelmet kaphasson. Augusztus 18-tól csaknem két hónapig Kelly családtagként élt velük. A számára berendezett szobakennelben az első két hétben propofolos bódításban kapta a sebkezelést és a gyógyszereket, ezzel is csökkentve az utókezeléssel járó fájdalmakat. Amikor sebei begyógyultak, túlesett az első fürdetésen is. Kelly súlyát amennyire lehetett, alacsonyan kellett tartani, hogy ezzel is csökkentsük a gyógyuló törésekre ható terhelést.

Kelly számára lassan kinyílt a világ, ahogy erősödött, úgy sétáltak egyre nagyobbakat. A szocializációját elősegítendő kutyafuttatóba és úszni is jártak, ahol Kelly rengeteg kutyával ismerkedett meg. Szeptemberben magukkal vitték az olaszországi munkakutya világbajnokságra is. Minden nap úszott a tengerben, izmai egyre jobban fejlődtek, a sebek utolsó maradványai is eltűntek.

Ahogy Kelly cseperedett, már nem hallgatott annyira Fernandára, így célzottan dolgozni kezdtek vele: behívás, ülés, fekvés, lábnál követés. Ebben az időszakban a napi ételadagját kézből, a sikeresen végrehajtott utasítások után, jutalomként kapta meg. Kelly nagyon jól haladt, így előképzett kutyaként kerülhetett később gazdihoz.

Kelly gyógyulása szerencsére nem csak kívülről volt látható. A kontroll vizsgálatok során készített röntgenfelvételek igazolták, hogy az elhalt sípcsont két vége között megindult a csontosodás.

Minden jó, ha jó a vége: Kelly iránt négyen érdeklődtek komolyabban, közülük két család vitte el próbaidőre, a második családnál Kelly végleg otthonra lelt. Boldog, dédelgetett kedvencként éli mindennapjait! 

© Copyright Veresvet Állatorvosi Rendelőintézet, 2010