Állatorvosi asszisztenseink - Nélkülözhetetlen társaink a gyógyításban

A kisállatgyógyászatban mára nélkülözhetetlenné váltak az állatorvosi asszisztensek. Munkájuk rendkívül sokrétű, és nélkülük ma már elképzelhetetlen a professzionális kisállatorvoslás.

Velük találkoznak a recepción először a hozzánk érkező Gazdik, ők azok, akik folyamatos állatorvosi felügyelet és irányítás mellett gondosan ápolják a kórházi részlegen gyógyuló Kedvenceket. Ők azok, akik a különféle kezelések során az állatorvosokkal tökéletes összhangban segítik a gyógyítást.

És ők azok, akiknek a legnagyobb rohanásban is mindig van idejük egy vagy több bátorító, nyugtató simogatásra szőrös, tollas, páncélos vagy pikkelyes betegeink számára.

Az alábbiakban asszisztenseink mesélnek arról, ők milyennek látják munkájukat.


Jánosi Henrietta



Mindig is ezt szeretted volna csinálni?

Vidéki lányként nőttem fel, amihez az állatok is hozzátartoztak. Nagymamánk, szüleink az állatok tiszteletére neveltek bennünket. Kisebb gyerekként az aprójószágról, utána már a nagyobbakról is gondoskodnunk kellett. Ebben nőttem fel, nem zavart semmi, amit az állatok gondozása során vagy betegségük miatt csinálni kellett. Már gyerekként segítettem az állatorvosnak, hiába mondta édesanyám, hogy az nem gyereknek való látvány. Kóbor kutyát, cicát, ha kellett, papagájt mentettem. Nálunk örökké tele volt a ház állatokkal.



Hogy lettél állatorvosi asszisztens?

Gyermekként nehezen tudja igazán az ember eldönteni, mi is legyen. Sok szakmát elvégeztem és ki is próbáltam ahhoz, hogy azt mondjam, nem tudnám egy életen át szívből, szeretetből, önzetlenül végezni. De mivel az otthonról hozott alapok adottak voltak és későbbiekben én is folytattam a családi hagyományt, az állatartást, érdekelni kezdett, hogy mi kell ahhoz, hogy állatorvosi asszisztens legyek, mert rájöttem, hogy ez az én utam.

Osztályelsőként végeztem a Murmuczok oktatási centrum állatorvosi asszisztens képzésén. Nagyon színvonalas, alapos oktatást kaptunk, tanáraink többek között az Állatorvostudományi Egyetem orvosai voltak.

A végzés óta több továbbképzésen is részt vettem, hogy frissítsem és fejlesszem, naprakészen tartsam tudásomat.


Hogy jellemeznéd/mutatnád be a munkádat?

Ez egy olyan szakma, ami iránt alázatosnak kell lennünk. Itt nincs idő, gyorsnak, felkészültnek kell lenni, tudnunk kell, hogy mi az állatorvos következő lépése, hogy mihez mit használunk, mivel könnyíthetjük meg az állatorvos munkáját. Az összeszedettség és a koncentráció nélkülözhetetlen. A gyógyítás igazi csapatmunka. Nincs két egyforma napunk, de az biztos, hogy mindig higgadtnak és összeszedettnek kell lennünk.

A napunk a mindig a kórházi részlegen levő állatok ellátásával, kezelésével, sétáltatásával kezdődik és végződik. Nagyon fontos az állattal való kommunikáció, hogy mozdulataink mindig határozottak és magabiztosak legyenek. További feladataink például a diagnosztikai vizsgálatok előkészítése és az adminisztráció elvégzése is.



Mit szeretsz a munkádban a legjobban?

Szerintem kevés ember mondhatja el magáról, de nekem ez nem munka, hanem a hobbim. Egyszerűen ezzel lett teljes az életem, ez az a munka, amire mindig is vágytam. Két mű, József Attila Altató című verse („Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!”) és Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyve („Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”) sokszor felbukkantak az eddigi életem során. A munkám megadja a választ, hogy miért.

Minden nap nagy felelősség. Vannak kis betegek, akik betegségük miatt több időt bent kell, hogy töltsenek a kórházban. Ilyenkor egy kicsit hozzánk is nőnek, úgy érezzük, hogy a miénkek is, gondoskodunk, aggódunk. Sokszor akkor is érdeklődünk egymástól, amikor pihenő naposok vagyunk, vagy akár be is megyünk, hogy rájuk nézzünk, jobban vannak-e. Amikor meggyógyulnak, a Gazdik arcán látható öröm és hála minden fáradtságot elmulaszt és kimondhatatlan örömöt okoz.

Igen, nekem van a legszebb munkám és ma is megtettem mindent. Ez a legjobb érzés.



Kis Noémi



Hogy jellemeznéd/mutatnád be a munkádat?

Mindig is úgy gondoltam, hogy a szerencsések közé tartozom, akik azt csinálhatják a munkájuk során, amit igazán szeretnek és ezért hálás is vagyok, mert ez manapság nagyon ritka. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindennap csakis jó dolgok történhetnek, mert ez egy olyan szakma, ahol vannak sajnos nehéz pillanatok, amikhez talán sok idő után sem lehet teljesen hozzászokni, viszont a jó pillanatok mindenképp kárpótolják az embert. Az érzés pedig, mikor egy nehéz nap után hazamegyek és tudom, hogy segíthettem másokon és hasznos munkát végeztem, felbecsülhetetlen.

A műszakok beosztásánál ha lehet, figyelünk egymásra, kinek mi a jobb, inkább délelőtt vagy délután, például, hogy ha megoldható, a családosok ne legyenek bent késő estig. Mivel én nem vagyok korán kelő típus, inkább déltől szoktam lenni este 8-ig, de ez mostanában változó. Az általános feladatok minden asszisztens számára ugyanazok: recepción az érkezők felvétele, kezelésekben-műtéteknél való segítségnyújtás, adminisztrációs feladatok, kórházi állatok ellátása, eszközök feltöltése a kezelőkben-műtőben-kórházban.


Milyen képességek vagy tulajdonságok kellenek ehhez a munkához?

Elsőként természetesen az állatok szeretete, gondoskodás. Nélkülözhetetlen a jó kommunikációs készség, türelmesség, a motiváltság és a koncentráltság. Fontos, hogy az ember csapatjátékos is legyen. Állatorvosi asszisztensnek lenni egyszerre jelent szellemi és fizikai megterhelést is, ezért erőnlét és jó gyomor is kell hozzá. Szerintem ezek a fő tulajdonságok, melyek ennél a hivatásnál elengedhetetlenek.




Mindig is ezt szeretted volna csinálni?

Konkrétan, hogy állatorvosi asszisztens legyek, először az érettségi vizsga előtt fogalmazódott meg bennem, előtte csak abban voltam biztos, hogy állatokkal szeretnék foglalkozni. Mivel én nem voltam akkor egy határozott személyiség és a középiskola előtt nem tudtam eldönteni, hogy mi szeretnék igazán lenni, ezért egy gazdasági iskolában érettségiztem, ahol biológiát és kémiát egy évig oktattak, így nem tudtam volna akkor továbbmenni az állatorvosira, amit ma már egy kicsit bánok.

Viszont azóta levelező tagozaton a munkám mellett lediplomáztam a gödöllői Szent István Egyetem agrármérnöki szakán, ahol az állategészségtan, állattenyésztés és az állathigiéniai is a fő tantárgyaim közé tartozott. A főnökömtől és munkatársaimtól nagyon sok támogatást kaptam ebben, amiért nagyon hálás vagyok nekik!


Hogy lettél állatorvosi asszisztens?

Hat évvel ezelőtt figyeltem fel a hirdetésre, hogy állatorvosi asszisztenst keresnek Veresegyházon. Be is küldtem az önéletrajzom és egy fél óra után már hívtak is telefonon, hogy várnak egy személyes megbeszélésre. Akkor nagyon sokan jelentkeztek, amikor én is, ezért a felvétel több fordulós volt. Több próbanap és személyes megbeszélés is volt. Emlékszem, hogy sajnos az első napomon nem is egy baleset volt, úgyhogy rögtön mély vízbe is kerültem. Majd a végén két hét elteltével ismét telefonáltak, hogy engem választottak ki, aminek nagyon örültem.


Milyen egy átlagos napod az Állatkórházban?

Hát itt nincs olyan, hogy átlagos nap. Mindennap más és pont ez az érdekes benne. De általában délre megyek, ekkor már vannak műtétek is, amik eltartanak általában délután 3-4 óráig, közben zajlik a kezelőkben a rendelés is, úgyhogy a helyzettől függően vagy a műtőben vagy a kezelőkben segédkezem. Délután 5-8-ig tapasztalható nagyobb „roham”, mivel a legtöbb ember munka után tud állatorvoshoz jönni. Rendelés után pedig a kórházi betegeket kezeljük az állatorvosok utasításai alapján és természetesen meg is sétáltatjuk, etetjük őket, ugyanúgy, mintha a sajátjaink lennének.



Mit szeretsz a munkádban a legjobban?

Azt, hogy állatokkal vagyok körülvéve, nekik segíthetek és azt csinálhatom, amit szeretek. A csapat is nagyon jó, többször szervezünk közös programokat, ami szintén nagy pozitívum. Tényleg szerencsésnek gondolom magam, hogy mindennap jó érzéssel tudok bemenni a munkahelyemre.

© Copyright Veresvet Állatorvosi Rendelőintézet, 2010